Az Aranyhal
Őse az ezüstkárász (Carassius auratus). Az ezüstkárász a felsőbbrendű halak (Teleostomi) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, a kárász (Carassius Jarocki) nembe tartozik. Közeli rokonságban van a Magyarországon őshonos kárásszal (Carassius carassius Linné) Az aranyhal keletkezésére vonatkozóan a keleti népek körében számos legenda él. Az tény, hogy erről a nagyszerű házikedvencről már a III. és V. századból is vannak feljegyzések. Sőt, dísztavakban található “Piros pikkelyű halakról” 2500 évvel ezelőtti feljegyzéseket is találtak már.
Időszámításunk szerint 968 és 975 között Dél-Kínában (Kiah-Sing) egyszerre több halas tó készült. Később újjabbak Hang-csouban a Luho pagodánál és Nankingben is, ahol már a tartás mellett védték őket és szigorúan tiltották étkezésre való felhasználásukat. Ekkoriban tenyésztésük “félvad jellegű” volt, ami azt jelenti, hogy a mesterségesen kialakított tavakban, lemásolták a faj természetes közegét, ez az időszak 200-250 évig tartott de ekkor még a ma ismert forma és színváltozatok nem alakultak ki. A Ming-dinasztia uralkodásának kezdetén 1547-ben, korabeli iratok szerint, már alig volt olyan lakás vagy kert, ahol ne lett volna aranyhal. A szelekcó a gondozás technikáinak megszületése, a szaporítás nagy szakértelmet és sok türelmet kívánó munka, amit mindenhol diszkréten kezeltek. Ennek nyomán a XVII. század közepéig kialakultak az átlátszó pikkelyű, tarka és egyszínű, kettős farokúszójú, rövid tömzsi testű dülledt szemű fajták. Ezek mind azok a forma és színváltozatok, amik a mai napig ismertek és kaphatók a kereskedelemben is. Ezek közül a teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni párat...:
Fátyolfarkú aranyhal
Színe lehet narancssárga, vörös, fekete vagy tarka, nevét a kétágra osztott farokúszója után kapta, amely fátyolszerűen megnyúlt és lehajlik, testhosszánál mindig nagyobb, mivel annak legalább 5/4-ed részét alkotja. Akváriumban és dísztóban is tartható. Dísztóban való tartásnál figyelni kell a megfelelő teleltetési körülményekre, ugyanis a 3°C alatti hőmérséklet károsan hat az úszókra.
Oroszlánfejű
Teste zömök, tyúktojásra emlékeztető testalakulású fajta. Kínai eredetű. Elnevezését a fej tetején és oldalán található élénkvörös duzzanatról kapta (mely kissé az oroszlán sörényére emlékeztet). Háta széles, vastag, domború ívelésű hátán úszókat egyáltalán nem találunk. Faroknyele nagy és jól fejlett, általában osztott, rövid farokúszó található rajta. Ez a fajta kedveli a meleget, nyáron 18-25, télen 14-16°C hőmérsékletet igényel
Pirossapkás
Kínai eredetű fajta. Közepes méretű teste kissé megnyúlt, hengeres. nincs. Farokúszója osztott és kissé fátyolos. Legfőbb jellegzetessége, hogy teste és valamennyi úszója vajsárga, a fejtetőn élénkvörös “sapkát” visel, ami a szem vonaláig lehúzódik.
Kalikó
Rendkívül mutatós, tarka színű kínai eredetű fajta. Feje, teste tarka (fehér, sárga, narancssárga, vörös, barna...). Úszóikat barna pettyek tarkíthatják. Farokúszója osztott és kissé fátyolos.
Teleszkópszemű (vörös, fekete)
Az egyszerű aranyhalból tenyésztették ki. Küllemi sajátosságuk hogy, szemei 8-10mm-re kidüllednek (ún. teleszkópszem), a szemgolyók előtt lévő lencseszerűen kifelé domborodó szaruhártya rendkívül érzékeny, ezért arra kifogásnál különösen figyeljünk, valamint arra, hogy különösen a fiatal halak szemét a más fajtákhoz tartozók előszeretettel csipkedik, ami a hal megvakulásához vezethet. Ezért az ilyen fajtájú halakat lehetőleg külön medencében tartsuk. Ennél a fajtánál az egész állat vörös vagy fekete. A fekete színváltozat melegkedvelő, nem teleltethető kerti tóban. Színét a bőrben található fekete pigmentsejtek okozzák, a Costia-betegség nagyon könnyen megtámadja, erre érdemes odafigyelni. aranyhaltartó tálban nagyon szépen mutatnak, de kerti dísztóban is tartható. Közönséges és igénytelen fajta, az egész világon elterjedt.
Gombafejű aranyhal
Kínában kitenyésztett fajta a fátyolfarkú aranyhal mutációja. Teste zömök, úszói jól fejlettek, kissé fátyolosak. Teste és az úszók nagyrésze élénkvörös, a farokúszó részben vagy teljesen vajsárga. E fajta jellegzetessége az ún. “gombafej” az egész fejen (áll alatti rész kiv.) található buja, vastag élénkvörös sejtburjánzás, amely némely gomba kalapos részéhez hasonlatos. Kisméretű szeméből szinte csak a fekete pupilla látszik, a többi részét takarja a puha tapintású “gomba”.
